A gatyánkat is akarják

Ilyenek jelennek meg egy városi lapban a katolikus plébánia tollából:

„Tavaly Magyarországon a nyilatkozattevő adózók kétharmad része katolikusnak vallotta magát az NAV felé. Kérjük az adóbevallást készítő híveinket, hogy az idén is tegyék meg hitvalló 1%-os nyilatkozatukat munkahelyükön vagy közvetlenül. Ezzel az országos egyházi kiadásokat támogatják. A helyi egyházfenntartási adó a nettó jövedelem 0,5, azaz fél %-a, amelyet 9 és 12 között lehet rendezni a plébánián.”

Köll a zseton, nagyon.

Mindemellett 1997-ben megkötöttük a Vatikáni Szerződést, amely kiváltságos helyzetbe hozta a katolikus egyházat Magyarországon, mert erre hivatkozva lehet az amúgy szakrális szervezetnek újra meg újra az államra mutogatni, és egyre pofátlanabbul egyre többet követelni. Magánszemélyek azóta ajánlhatják fel befizetett személyi jövedelemadójuk 1 százalékát, 1998 óta pedig 1+1 százalékát a törvényben megjelölt kedvezményezetteknek, így az egyháznak (egyházaknak) is. Azért a katolikusokról beszélek elsősorban, mert a többi – mára az országgyűlés által egyházként elismert – közösségnél nagyságrendekkel több pénzt zsebelnek be.

A Magyar Katolikus Egyház részére a 2012-es adózói felajánlások után 2 milliárd 850 millió forint érkezett 601 ezer adózótól. Mindenki más (egyház) tudomásul vette, hogy ez van, katolikusék azonban elhelyeztek egy kis nyomást, noszogatást az állam felé, ekképp: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek azt mondta: idén húsz százalékkal csökkent a Magyar Katolikus Egyház számára szja-ból felajánlott egyszázalékos összeg az előző évhez képest, miközben a felajánlók száma nem lett kevesebb. Ebből látszik, hogy az adóügyi változások érzékenyen érintik az egyházakat is – fogalmazott. Hozzátette: az inflációra vonatkozó adatot utólag csökkentették, ezért a járadékalapból – amelyet az infláció alapján számítanak ki – érkező összeg is csökken, ami az év utolsó szakaszában jelentős bevételkiesést jelent majd.

És mit ád Isten, a kormány megértette a hívó szót. Az Országgyűlés honlapján megjelent a Vatikánnal kötött 1997-es szerződés idén október 21-én aláírt módosítása, amely akkor lép életbe, ha azt az Országgyűlés elfogadja. Az eredeti szerződés sok ponton változik, de ezek közül az eddigi gyakorlathoz képest csak az számít újdonságnak, hogy az adófizetők által a bevett egyházaknak és a külön állami célra felajánlott személyi jövedelemadó egy százalékát az állam az összes szja-bevétel egy százalékára egészíti ki: a kiegészítés eddig 0,9 százalékos volt. A további növelésre azért lehet szükség, mert az egyházak a felajánlásokból a korábbinál 20-25 százalékkal kevesebb pénzhez jutottak az egykulcsos szja, valamint a rendelkező adózók számának csökkenése miatt.

Az én kurva anyámat. Amikor az folyik a csapból is, hogy Magyarország jobban teljesít, meg hogy az egykulcsos mindenkinek milyen kacagányos, akkor most előbújik egy méretes rozsdás szög a zsákból, hogy mégse. A szegény egyház rosszul járt, mert a szegényedő hívek egy százaléka kevesebb forintot jelent. Gyorsan adjunk nekik, egészítsük ki a büdzséjüket, nehogy éhen vesszenek. Hogy a hívek meg tényleg éhen dögölnek, az nagy ívben le an szarva. Ez a fidesztempó: a pofádba hazudjuk, hogy jobb neked. Ha az egyház fingik egyet, hogy neki nem jó, akkor sietve pénzzel tömjük tele, nehogymá rosszabb legyen neki, a hű társnak. Az egyház kenyeret kap, a pórnép cirkuszt stadionok formájában (lassan már oda is csak imádkozni lesz érdemes járni, de má’ mindegy), mindkettőt a pórnép pénzéből finanszírozva. Hát nem szivárvány habostorta ez az egész NER világ?

Állambácsi és a klérus egymás kebelén, mindkettő a pénzünket akarja. Az egyház ilyen-olyan százalékokat a büdzséből, amely a zsebedből megy jámbor olvasó, aztán további helyi százalék, meg keresztelő, meg esküvő, meg temetés, meg kutyafasza.

A lelkünket is akarják továbbá a NER-el együtt, és ez lesz ennek a vége: A tudatlanok fölötti totális ellenőrzés megszerzése eddig az egyházak privilégiuma volt a világban, és ha néhány politikus megpróbálkozott ezzel, az nagyon véres háborúba torkollt, és/vagy megalázó bukás lett a vége. Reméljük az utóbbit. Azonban fontos megérteni, hogy a Fidesz ellenzékbe szorulása után ezek az emberek nem lesznek képesek betagozódni a társadalomba, nem fogják elfogadni a választások végeredményét, nem használhatók majd értelmes munkára, mert az ő Orbán Viktoruk nem politikus, akit négyévente megmérnek, és ha könnyűnek találnak, választanak helyette másikat.

Pedig ez van:

Az okosak földje

„Az nem lehet, hogy annyi szív hiába szív…de lehet.

Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra/de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja/úgy tudtuk, más bánt el velünk/pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk/a Habsburgok kérték és kapták a koronát/önkéntes gyarmat voltunk több koron át/későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni/addigra utált körbe mindenki/miközben Deákot ünnepelte száz torok/a fejünkre nőttek a román pásztorok/ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel/baj is lett belőle később kevéssel/hogy becsúsztunk a háborúba/hülyére verve álltunk Trianonba’/utána Horthyék is okosak voltak/hadat üzentek a Szovjetuniónak/mínusz negyven fok volt az oroszoknál/ott maradt a fél hadsereg a Donnál/jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta/bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta/ mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak/a nácik és a komcsik is magyarok voltak/mi voltunk Koppány és Kun Béla/mi vagyunk magunk a probléma/ Valóvilág, Megasztár, X-Faktor/szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol/és hiába védjük másoktól a földet/ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet/mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék/hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért/aki akar itt bármit, az úgyis dobbant/és marad egymillió kamurokkant/az országban, ahol mindenről más tehet/a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek/balhé van, de sosincs felelős/mindenki megússza, van jog, csak nem erős/eltűnt a Postabank, de senki se tette el/Kulcsár Attila is egyedül kezdte el/hozott is valamit az Ezüsthajó/a Hagyóból lett csak cellalakó/a pártokat építik az autópályák/egyszer még féltek, de azóta látják/hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek/úgyhogy ideje, hogy építkezzenek/mi is építjük a nemzeti falansztert/de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert/Nyugat-Európa és a káosz partján/félig Ázsia, de egészen Balkán/ mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány/mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán/bekötött nemzet, ez a szédült nép/mi vagyunk a tábor és az ellenség/ki itt hatalmat kap, az sohase fékez/először dönt, és aztán se kérdez/hiszünk még, de tudjuk legbelül/hogy hazudnak rendületlenül/légy csendben, ó, magyar/ha viselkedsz, eljön az ómagyar/táltos, és neked is letol egy szettet/szebbet, mint ahogy elképzelted/nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer/az állam is így él, ilyen ez a rendszer/itt tudja minden kisgyermek, hogy/svájci frankból nőnek a díszkertek/úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól/meleg ez a kibaszott disznóól/huszonöt éve nonstop a válság/nem mászunk ki, csak a gödröt ássák/volt egy lépcsőnk, de eltemettük/most építjük újra, hogy lebontsuk együtt/mert az utód is úgyis begőzöl/még három év és kezdhetjük elölről/Isten, várd meg a magyart/majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart/Isten, várd meg a magyart/rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart/nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség/megbűnhődte már e nép az összes ötletét/lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad/de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak/basszuk el, de pusztuljon az idegen/léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem/több párt kell, hanem több külön ország/az okosak földje, Magyarország/mi basszuk el, de pusztuljon az idegen/léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem/több párt kell, hanem több külön ország/az okosak földje, Magyarország”
(Kozmosz)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum