Májusban írtam a lentebbi szöveget, akkor nemzetiszínházi metódusból. Most január van, a főszereplő ugyanaz: Kerényi rongyember. Most épp készülnek Orbánbasival lapot alapítani, a magyarkrónikát, szellemi nívójuk ha lehet, tovább zsugorodott, hatalmuk nőtt, ilyképpen azt óhajtanák, hogy mindenki a szintjükön legyen, hát nem egészen így van a dolog. Akadnak emlékezők is, akik ezt látják: gyomorforgató úri muri hülyébb kivitelben, a felkapaszkodott suttyók a bokorugrók vigyorgó társaságában. Nem tudom, hogy meddig lehet fokozni a primitív tébolyt, most már csak a béljósok és a máglya hiányzik a boszorkányüldözéssel együtt. Kisebbik részük nem szimpla gerinctelenségből árulja magát a jobboldal sivatagos felületein, hanem tényleg olyan hülye, hogy elhiszi, amit Orbán Viktor mond neki. Előttük le a kalappal.
Most csak ideteszem Kulka János szövegét, komment későbben sem. Nincs fűznivaló.
„Magyar állampolgárként és a Nemzeti Színház társulatának egykori tagjaként visszautasítom Kerényi Imre szavait, melyekkel a Nemzeti Színház elmúlt éveit minősíti. Én szégyellem magam azért, hogy ez megtörténhet. Szégyellem, hogy 2013-ban, Magyarországon minden következmény nélkül megbélyegezhet bárki bárkit. Szégyellem, hogy ezt állami hivatalnokok is megtehetik a felelősségre vonás legcsekélyebb kockázata nélkül. Szégyellem, hogy Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott buzizik, és a Nemzeti Színház jövendőbeli igazgatója, Vidnyánszky Attila ebben semmi kivetnivalót nem talál, sőt együtt aratnak göcögő tetszést nézőik körében. Szégyellem magam helyettük és a feletteseik helyett, akik nem szólítják lemondásra őket és szégyellem magam a nézők helyett, akik mindehhez jóérzéssel asszisztálnak. Helyetted szégyellem magam, Imre. Mint utóbb nyilatkoztad, a rendezvényen magánemberként beszéltél, színházi emberek között voltál, abban a közegben ez a stílus belefér és nem bántásnak szántad, amit mondtál. Ezúton közlöm veled, Imre, hogy tévedsz. Az általad említett közegbe nemcsak ez a stílus nem fér bele, de már te magad sem. Ezúton közlöm továbbá, hogy a Vidnyánszky Attilával folytatott nyilvános beszélgetéseteken elhangzottak következményeképpen a Nemzeti Színházban a következő évadra átvinni tervezett Sirályban nem lépek színpadra.”
Pont, ül, lezár.
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
Ez 1937-ben íródott, most pedig 2014 van. És minden ugyanolyan, minden ugyanaz.
Hozzászólás a(z) miki1950 bejegyzéshez Válasz megszakítása