„Készülődjetek, szerveződjetek, most befejezhetjük azt, amit ’56-ban elkezdtünk” – ezt bírta kimondani tegnapi ünnepi beszédében a jelenlegi magyar miniszterelnök, amin az emberfia felettébb el tud csodálkozni, mert egyrészt vele szemben, az „ünneplő sokaságban” odaszállított emberkék itták a szavait, másrészt akkoriban ő még a szülei fejében sem született meg, nemhogy másképpen. A kontinuitás persze érthető, ez megy már az agyában huszonöt éve, hogy a kommunistát irtani kell, csakhát azok már sehol sincsenek, legalábbis Magyarországon, mert elnyelte őket a történelem vérzivatara. Emberünk azonban mégis harcra buzdít, ami érthető, megkezdte a választási küzdelmet, jó korán. Persze ezt a tábori harsonára emlékeztető hangot azért nem indokolta a helyzet, hiszen mégis csak ünnepről volt szó, de ezt megszokhattuk az eltelt évek alatt, főleg így, hogy valami ismeretlen ok miatt veszélyben érzi a hazát. Az övét, tegyük hozzá rögvest.
Szerinte a helyzet az, hogy Magyarország megint harcban áll a volt kommunistákkal, akik mindig készen állnak arra, hogy Magyarországot átadják a gyarmatosítóknak. A Fidesz-kongresszuson már elsütött poénját újrahasznosító Orbán szerint a volt kommunistákat onnan lehet felismerni, hogy a pufajkát öltönyre cserélték, továbbá a tovarist Tavaresre. Látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek. Így teljesedik ki a tébolyda, amellyel épp tegnap mondjuk százezer, amúgy mintegy másfélmillió ember hülyít folyamatosan, és egyre nagyobb hanggal. Odáig ment a tegnapi hülyeségeiben ez a jóember, hogy szerinte 2006-ban puskákkal vadásztak rá és híveire az utcákon. Feltehető, hogy ezt a lázálmát most ő teljesítené be ellenkező előjellel.
Pedig egyre inkább úgy tűnik – sajnos -, hogy félnie igencsak fölösleges. Amit ellenzéke annak ellenére, hogy egy színpadra álltak, mégis sikerült összedelirálniuk, az már maga a röhej kategóriájába tartozik, az összefogás hangoztatása mellett egymást basztatták, és ami még szomorúbb, ezt tette az amúgy szép számú közönségük is. A helyzet az, hogy Mesterházy – a házicsatában legyűrte Bajnait, mellettük külön-külön tömbként ácsorognak a többiek (Gyurcsány, Fodor, Bokros), hogy végre ki tudják kényszeríteni az egyetlen lehetséges megoldást, az igazi, össznépi összefogást, de ez a fenének sem megy. A háttérben megbúvó akármilyen búvópatakok ezt kőkeményen megakadályozzák, az idő pedig vészesen fogy. Egyszer már idéztem Bokros Lajost, aki azt jelentette ki, hogy itt, ezen az oldalon ha kell, orrot befogva is össze kell fogni, különben elönt bennünket a diktatúra. Most meg még tág orrlikakat látni, mellette vicsorgást. Ilyen körülmények között készül Orbán ránk ereszteni a tankjait. Ez van.
Azt azonban még mindig nem tudom, hogy mit akar folytatni, amit valójában el sem kezdett, de hogy jó vége nem lesz, az bizonyos. Ezen kéne jó alaposan elgondolkozni uraim itt, az ellenzékinek nevezett oldalon.
Vélemény, hozzászólás?